Aki ékszert választ, nem csak egy díszt keres, hanem valami
olyat szeretne,
ami harmonizál a bensőjével.
És ami harmonizál a bensőnkkel, az egyben a lelkünket is gyógyítja.
Az ékszer viselése régen szakrális jelentőségű volt. Egykor
nem csak egy puszta gyűrűt, láncot, nyakéket választottak, vagy készíttetek maguknak, hanem olyan anyagból, olyan formákból felépülő és olyan színű
térbeli mandalát alkottak, mely egyaránt pozitív hatással volt a testre, energiatestre
és a lélekre is.
Minden ékszer egy individuális erőkompozíció.
Az ékszerek
élnek.
A régi időkben ebben a szellemben alkottak az ékszerész
mesterek. Ezt a hagyományt próbáljuk megtalálni és feleleveníteni.
Ha a testünkre teszünk valamit, csak akkor tegyük, ha
többé tesz.
Az ékszer csak úgy, mint a ruházat, csak akkor lehet megfelelő, ha
emeli viselőjét.
Épp ezért egy valódi ékszer akkor megfelelő számunkra, ha
megszólít minket.
Ha egymást választjuk ki.
Mivel azonban folyamatosan változunk, és akár minden nap más-más hatásra van szükségünk, mindig más ékszer az,
ami a leginkább pozitív hatással van ránk.
A tökéletes ék a testet díszíti, a lelket gyógyítja.
Egyensúlyt hoz egy harmonikus forma és színválasztás.
A forma energiatestünkre hat, míg a szín inkább a lelkünkre.
Akár ha új ékszerek közül választunk, akár ha otthoni ékszereinkből próbálunk egyet aznapi
ruhánkhoz, hangulatunkhoz, adjuk meg azt a tiszteletet a harmóniának és a
szépségnek, hogy ráhangolódunk arra, mi is esne a legjobban nekünk aznap.
Hiszen az ékszer ünnepi viselet, azért hordjuk, hogy minden
napunkat és életünket a szépség ünnepévé varázsolja.
